Önbizalom
A napokban egy kedves ismerősömmel beugrottam egy budapesti pékségbe, ahol kávét rendeltünk. Közvetlen természetemnek köszönhetően gyakran elegyedem rövid beszélgetésekbe mindenhol, ahová betérek. Ezúttal is így volt.
A helyzet úgy hozta, hogy rövid beszélgetésbe kezdtem a huszas évei közepén járó kiszolgáló lánnyal. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ő hány cukorral issza a kávét, annyit mondott mosolyogva: “Én mézzel iszom!” És ettől olyan volt az egész kisugárzása, mintha ő magát magasabbra emelné nálam, mert ő bizony nem fogyaszt cukrot!
Miközben csaknem az egész helyiséget beragyogta a lány glóriája – amiért ő egészségesen issza a kávéját -, én szinte agyonnyomva álltam ott vele szemben és majdhogynem bűntatot éreztem, amiért én a méz mellé még cukrot is teszek jócskán. Azután már hiába mondtam én hogy “…barna cukorral ÉS mézzel!” a lány lezártnak tekintette ezt a beszélgetést, amiből láthatóan a győztesek büszke mosolyával távozott a túlvégre a következő vendéget kiszolgálni (és talán lenyomni).
A lány már inkább a felsőbbrendűség jeleit mutatta, mint pusztán az egészséges önbizalomét! Nagyon vékony az a fátyol, amely elválasztja az egészséges önbizalmat az önteltségtől. A különbség a reális önértékelésben rejlik, amit mindenkinek magában kell folyamatos önkritikus őszinteséggel vizsgálnia, és felülvizsgálnia.
A TITOK, AMIT TUDNOD KELL: SENKINEK SINCS ÖNBIZALMA…
(Azért ez a tudat máris önbizalmat ad neked is, nem igaz? 🙂 )
…mert mindannyian rossz helyen és módon keressük!
Sokan az önbizalom látszatával, mint egy álarccal védekeznek, nehogy meglássa a világ, hogy valójában mennyire kevés van nekik belőle. Ezen emberek között van olyan, aki tudatosan játszik és mutatja magát magabiztosabbnak, határozottabbnak, vagy éppen erősebbnek (amit a helyzet éppen megkíván), amíg mások tudattalanul így kompenzálják a hiányzó önbizalmukat. Vagyis azt hiszik, hogy ha azt mutatják a világnak, hogy nekik van önbizalmuk, akkor majd lesz is.
A valódi önbizalom nem esik végletekbe. Sem nem rejtőzik, sem nem hivalkodik. A csöndes magabiztosság és a könnyed határozottság jellemzi. Érezhetően az ilyen embert nem igazán érdekli, hogy mit szólnak hozzá mások; más emberek véleményétől függetlenül éli a mindennapjait.
A valódi önbizalommal rendelkező ember kisugárzása a független, és könnyed emberé, akinek testtartása laza, mozdulatai kötetlenek, gesztusai lágyak, közvetlenek és barátságosak.
Mivel biztos önmagamban, így nem fél más emberek társaságában lenni, és közvetlenül viselkedni, beszélgetni velük. Ezek a beszélgetések feltöltik őt, mert – a legtöbb emberrel ellentétben – ő nem érzi fenyegetve magát, és így nem érzi szükségét az önvédelemnek. Az ő védelme az önbizalma, amely megadja neki azt a biztonságot, hogy bármikor önmaga lehet, nem kell, hogy a megfelelési kényszertől motiválva szerepeket játsszon. És ehhez hozzátartozik az is, hogy tudja, bármikor távozhat egy szituációból, ha az nem tetszik neki.
A legtöbb ember számára a hétköznapi interakciók olyanok, mint egy vizsgahelyzet.
Ha megfigyelsz egy-egy beszélgetést két vagy több ember között, gyakran azt fogod érezni, mintha az emberek azon erőlködnének, hogy a lehető legjobban teljesítsenek. Mintha csak valaki osztályozná a teljesítményüket, és ezen múlna a sikerük vagy a bukásuk. Mert számukra ezen is múlik. Méghozzá a megítélésük múlik rajta. Vagy mondhatjuk, hogy a “falkában elfoglalt helyük”. Ugyanúgy működik ez a hierarchia az emberi közösségekben is, mint az állatiakban. Mindkettőben az erősebb lesz a vezér. Ugye ismerős a vezéregyéniség kifejezés?
A “vizsgafeladat” sokféle lehet helyzettől és embertől függően. Például: valakinek az a fontos, hogy elismerjék a tehetségét. Ő a beszélgetéseiben folyamatosan a képességeire és a már elért sikereire fogja terelni a szót és azon fog igyekezni, hogy bármilyen lehetséges módon demonstrálja a tehetségét, rátermettségét, és kvalitásait. Egy másiknak az a fontos, hogy megmutassa nagyvonalúságát. Ő a beszélgetéseiben arról fog meggyőzni mindenkit, hogy milyen nagyvonalú másokkal, és akár hangsúlyozhatja is azt, hogy ez gyakran megy a saját szükségletei rovására. Egyfajta mártíromságot érezhetsz benne. Bár nagy valószínűséggel csak burkolt célzásokat fog tenni rá, hogy kivel, mit tett, kinek, miben segített, vagy ki, mit köszönhet neki, de szavai mögött ott lesz vagy az önsajnáltatás (amiért saját igényeit a háttérbe szorítja másokért) ,vagy pedig ellenkezőleg, a mártíromság, amellyel azt érezteti, hogy másokért boldogan szorítja háttérbe a saját igényeit. Minden burkoltság ellenére is, egy éber megfigyelő észreveszi, hogy a beszélgetési stílusában megjelenő (és ismétlődő) elemek mindegyike azt a célt szolgálja, hogy a beszélgetés minden résztvevője számára nyilvánvalóvá tegye, ő “a nagyvonalú”, aki – így vagy úgy – feláldozza a saját szükségleteit a másokéi kielégítése érdekében. Az ilyen ember testtartása “pipiskedő”, azaz, azt az érzést keltheti benned, hogy mindig föléd magasodik, mint egy védelmező. Testbeszéde “széles”, beszéd közben karjait gyakran széttárja (ölelő mozdulat), beszéde és viselkedése nyájas lehet, és néha már zavaróan előzékeny és kedveskedő.
Az ilyen emberek mindegyike kompenzál valamit, azaz valamilyen hiányt akar pótolni. Az életben minden helyzetben találkozhatsz olyan emberekkel, aki kompenzálnak. Valójában másokkal sem találkozol, mint kompenzáló emberekkel. És – bármilyen nehéz is bevallani – te is közéjük tartozol (ahogy én is). Másokban könnyebb észrevenni, mint magadban.
Bizalom = önbizalom
Minden bizalom önbizalom.
Ha bízol Önmagadban, akkor képes vagy megbízni másokban is. Amíg Önmagadban nem bízol, addig az egó előítéletei, félelmei, és téves hitrendszered folyamatos önvédelemre fognak késztetni. Ez egy bebörtönzött állapot. Elzárod magad, mert mindenben és mindenkiben egy potenciális fenyegetést látsz. Biztonsági falakat építesz, de így nem csak a rosszat, hanem a jót is kizárod világodból. Nem csak az ellenséget, de a barátot is távol tartod; nem csak a veszélyt, de a lehetőségeket és a segítő kezeket is; nem csak a fájdalmat, de az örömöt is.
Ha magadra ismersz a fenti sorokból, akkor talán ideje, hogy felülvizsgáld a hozzáállásodat.
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
- Mi késztet erre a védekezésre, erre az örökös őrségre?
- Milyen múltbeli tapasztalatok és előítéletek motiválnak emberi kapcsolataimban, reakcióimban, döntéseimben?
- Miért nem tudok megbízni az emberekben?
- Miért nem bízom önmagamban?!
- Figyelek a megérzéseimre?
- Követem a megérzéseimet vagy megvétózom és inkább racionálisabb irányokat választok?
- Ha így van, miért teszem ezt?
A válaszok mindegyike egyetlen dologra kell hogy rámutasson: úgy tűnik, hogy van ott valami, ami egy személyes szemüvegen át tekint a dolgokra és e perspektíva szubjektív előítéletek és előfeltevések által torzított képet ad mindenről és mindenkiről.
Nem változtathatsz az életeden, amíg nem változtatsz a perspektívádon (szemléletváltás)!
Ehhez viszont látnod kell hol, mely területeken van a torzulás.
A fenti kérdéseken való elmélkedés, egy mély önvizsgálat kezdeti lépése lehet, és a válaszok arra bátoríthatnak, hogy időről-időre magadba merülj, és őszintén szembenézz az eddig letagadott vagy elfojtott részeiddel. Az önvizsgálatot kiegészítő önmunka pedig, csodálatos módon lebontja a gyengeséged, bizonytalanságod, és félelmeid által emelt falaidat azzal, hogy közvetlenül rámutat arra, hogy miből táplálkoznak hiedelmeid, így segítve megváltoztatni azokat a gondolkodási szokásaidat, amelyek jelenleg is negatív befolyással vannak az életedre.
És végül, ez a belső kalandozás lehetőséget ad számodra, hogy ráébredj a saját értékességedre, szerethetőségedre, és megtanít arra, hogyan meríts mindig a saját belső erőforrásaidból. Így lépésről-lépésre teremtheted meg a vágyott életed.
Önvizsgálat és önmunka… Ha érdekel a téma, lesz még róla szó a továbbiakban. Tarts velem.
Csak kövesd a Facebook oldalam az updatekért.
Miller Kiara önismereti-és személyiségfejlesztő tréner, tanácsadó és szerző. Küldetésem a tudatosság emelése az önismeret elmélyítésével és a személyes fejlődés elősegítésével.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: