Első tengerentúli utazásomra készültem az USA-ba. Kezem-lábam remegett, de nem csak az örömtől. A felhőtlen boldogságba – hogy életem Nagy Alma valóra válik – megmagyarázhatatlan félelem vegyült.
Felháborodtam: “Nehogy már elcsessze az örömömet ez a félsz!”
És leültem, hogy jobban szemügyre vegyem, mitől is félek…
– idegen ország
– idegen nyelv (egy szót sem tudtam angolul a good morning-on és a good night-on kívül)
– idegen szokások…
és egyáltalán
– a repülés
Sosem repültem még azelőtt, és sosem repültem még Egyedül azelőtt!
Amikor lelki szemeim előtt egyben láttam a listát, felsorolva rajta minden félelmet, keserűen vettem tudomásul: vaskosabb a félelmeim listája, mint az örömeimé.
“Így mégsem állhatok oda életem egyik legboldogabb élménye elé!”
Így hát – hogy csillapítsam az aggályaimat, eszembe jutott, hogy csinálok egy másik listát (a félelmeim mellé), amelyen az erősségeim szerepelnek. És elkezdtem írásban felsorolni:
– Jó kommunikációs készség (bár nem tudok angolul, de elég ügyes vagyok abban, hogy más módokon is megértethessem magam másokkal)
– Találékonyság
– Merészség
– Nyitottság és rugalmasság
– Megoldás-centrikus gondolkodásmód
– Önirónia 😀
– Sponteneitás
– Gyors alkalmazkodókészség
….nem folytatnám a sort, a lényeg, hogy a képességeim listája MEGHALADTA a félelmeim listájának hosszát! Juhééé… 💪
És végül az utazásom olyan jól sikerült, hogy szinte észre sem vettem, hogy megérkeztem. Minden olyan gördülékenyen ment, és nekem a kisujjamat sem kellett mozdítanom. Semmilyen kihívás nem jött szembe, minden ajtó magától kinyílt előttem, minden ellenőrzésen gond nélkül átmentem… na jó, azért az amerikai reptér három lépcsős ellenőrzésén nem alakítottam túl emlékezeteset az angol nyelvtudásommal, de végül még ott is átjutottam valahogy, és nem került túl nagy erőfeszítésembe, mindössze az agyamat kellett egy kicsit megmozgatni. 🧠
És végül még profitáltam is az egészből! Többek között megugrott az önbizalmam, amikor azzal szembesültem, hogy nem csak az amcsi oldalon beszéltem jóval többet angolul, de már az átszállásnál és a gépeken is.
Valójában a mai napig is rejtély számomra, hogyan tudtam pl. latte-t rendelni angolul Párizsban magyarként! 😀 Arról nem is beszélve, hogyan jutottam el egyik beszálló kaputól a másikig (időre és sietve!), mint “első repülős”. Azt sem tudhattam volna, hogy milyen számokat és jelzéseket, és hol keressek, nemhogy azt, hogyan jutok el egy több kilométeres (!) távolságra lévő kapuhoz egy bonyolult épületkomplexum összetett, kacskaringós folyosóin, alul-és felüljáróin, csarnokain, és a több tízezer (!) lézengő utason keresztül. Mégis rájöttem valahogy.
Erre az egész teljesítményre a mai napig is rémesen büszke vagyok, de nem azért, mert gond nélkül eljutottam az uticélomhoz (egyébként azóta már többször is utaztam, és nem volt mindig ilyen problémamentes!), hanem azért, mert nem hagytam, hogy az ismeretlentől való félelmem megakadályozzon és elvágjon egy életre szóló élménytől.
És van itt még valami: A helyzet kihívása arra késztetett, hogy megtaláljam a módját, hogyan kovácsoljak erőt a gyengeségeimből! Ez a módszer annyira hatékonynak bizonyult, hogy azóta is sikerrel alkalmazom minden hasonló, kihívást jelentő helyzetben a legapróbbtól kezdve a legkomolyabbig! Még nevet is adtam neki: ÉNERŐ LISTA. 🙂
Próbáld ki, és találd meg az énerődet, mert benned is ott van! 😉
Miller Kiara önismereti-és személyiségfejlesztő tréner, tanácsadó és szerző. Küldetésem a tudatosság emelése az önismeret elmélyítésével és a személyes fejlődés elősegítésével.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: